Éjszaka kopnak el a fogaink

A kopott fogak, fognyaki érzékenység és lyukak, hosszanti repedések a fogzománcon és a hátterben megbúvó állkapocs-ízületi problémák az élet számos területén okozhatnak kellemetlenségeket, amelyek kapcsolatba hozhatók a száj statikai állapotával.

Rejtélyes tünetek

„Árulkodó tünet például az alvászavar, a fejfájás és a migrén különböző formái, az arc aszimmetriája, a nyaki és ízületi tünetek (nyakmerevség, vállfájdalom, a kar vagy az ujjak zsibbadása), valamint a fül és torok tünetei, mint: fülzúgás, rágáskor hallható kattogás, amely a rágóizmok fáradékonyságát okozza. Jellemző még a lekopott vagy cakkos végű fog, a kopott vagy nem hegyes szemfog, mélyedés a fogban vagy a fognyaki kopás. Gyakori, hogy fülfájásra panaszkodik a páciens, azonban a fül-orr-gégész mindent rendben talál, és nem is gondol rá, hogy az állkapoccsal van a gond” – mondja dr. Losonczy Levente.

„Úgy képzeljük el, hogy az állkapocs és a fogak rendszert alkotnak, amely ha megbillen,  feszülés alakul ki a nyakban.” Egy átlagos ember körülbelül két-három száz pontkilogram erővel szorít. Ha harapási rendellenesség áll fenn, akkor ezt a hatalmas erőt raterheljuk a saját fogainkra, innen – az izom- és idegkapcsolódásokon keresztül – átterjedhet az alkapocsízületre, amellyel nyakizmokat is feszítünk, és akar csigolyákat is ki tudunk – ha csak egy milliméterrel is – mozdítani az optimális helyéről. A terhelés megváltozik, az izmok védekeznek, a szervezet a másik oldalon kompenzál, egyre több csont, izom és ízület lesz érintett. Ez fájdalommal járhat.

Kézenfekvő okok

A fogszabályzás miatt nem az anatómiai helyére mozgatott és az elcsavarodott fogak először a tengelyük mentén kezdenek elfordulni, és a növekvő nyomás következtében torlódnak egymás elé vagy mögé. Gondot jelenthetnek a magas vagy alacsony tömések, hidak, ko­ronák, ha nem megfelelő a fogak érintkezése. Számos tényező játszik szerepet abban, hogy egy vagy több ponton nem egyszerre érnek össze fogaink. Pedig szervezetünk erre törekszik, és ha rákényszerítjük, kompenzál. Éjszakai csikorgatassal, 300 kilo­pont nyomással, szorítással próbálja a fogakat oda rendezni, ahol aztán majd újra mind egyszerre érnek össze. Meg akarja szüntetni a feszültséget. Addig koptatjuk a fogainkat, míg beáll ez az ideális állapot. Ám cserébe nehány évig fáradtan ébredünk, fogaink tönkremennek, és ha nincs szerencsénk, nehány csigolyank is.

Van megoldás!

„Nagyon fontos időben felismerni a problémát, és felállítani a pontos diagnózist. Egy egyszerű méréssel (Joint Vibration Analysis) meg tudjuk állapítani, hogy az állkapocsízület működése  megfelelő-e, vagy pedig már elindult benne egy elváltozás. Mivel az adatok digitálisan rendelkezésre állnak, pontosan össze tudjuk hasonlítani évről évre, hogy romlik-e a páciens állapota” – folytatja a fogszakorvos.

Erre minden kezelés előtt szükség van, amikor is egy úgynevezett harapásszimulátor segítségével lehetősége nyílik az orvosnak a fogakat  hátulról, a nyelv felől vizsgálni, valamint az állkapocsízület elmozdulását szemrevételezni.

Dr. Losonczy Levente szerint az egyik leghatásosabb állapotmegőrző és szinten tartó kezelés az éjszakai sín vagy sínterápia, amely megvéd, hogy álmunkban összeszorítsuk, csikorgassuk és tönkretegyük a fogainkat. Ezzel nem csak megvédjük a fogainkat önmagunktól, hanem megakadályozzuk az állandó állkapocsízületi, nyaki, váll- és izomfeszültséget, amely aztán reggelre nemcsak kialvatlanságot, hanem fájdalmat is okoz. Az enyhe tünetegyüttessel rendelkezők így megszabadulhatnak panaszuktól. Ám ha komolyabb a baj, a száj egyensúlyát érdemes T-Scan*-es mérésekkel feltérképezni, amely során megkeresik az állkapocsízület optimális pozícióját, és minden fogat ehhez igazítva helyreállítanak úgy, hogy ízületi tartása, állása ideális legyen. A terápia során a harmadik lehetőség a sínterápia, melyet fogszabályozás, esetleg szájrehabilitáció követ. Visszakaphatjuk a nyugodt, kipihent, fájdalommentes nappalokat.

Dr. Losonczy Levente arra figyelmeztet, hogy azoknak, akiknek a problémájára nem találnak megoldást, ajánlott felkeresniük egy fogszakorvost, hogy minden kétséget kizáróan tisztázódjon, harapási rendellenesség okozza-e számukra a fájdalmat. A fogorvosnál egy komplex mérés segítségével felállítják a diagnózist, majd a páciens eldöntheti, hogy az orvos által javasolt kezelési lehetőségek közül melyiket választja.

Az állkapocsízület a leggyakrabban használt ízületünk. Akárhányszor csak rágunk, iszunk, sóhajtunk, ásítunk, csodálkozunk, beszélünk, nyelünk, levegőt veszünk, nevetünk, tüsszentünk –mindig mozog.

Aschenbrenner Sándor